Böjt


vagyok útvető
ha kikel, ha nem a messzeség
hátha
pokrócot tekerek magam köré
szalmalángomból
ha visz a bárka

akárki meglássa
ha akarja, ha nem
az ember saját sebét sebtében vakarja
nyálazza
ágyazza magába mindazt
mi kínpad, mi firka a falon
én már nem is akarom

vagyok szélszedő
hadd zúgjon, idebenn
szálka
szememben a hold, a nap
csillagtörés a szívemen
szívesen iszom
ecetes szivacsból

még megered tűnésre
tapadt por

lásd, líra és láz
lurkós játékok
nagyfiús babázás
hiszti is, szidni is
szeretni is
hinni is
istent
ha van, ha nincsen
kérdés...amolyan költői

hogyan lehet éhesen böjtölni ?
vajon a madár mit danol
engem-e, vagy csak úgy
mert dolga ez
megmondatott
rikkancs a sarkon az ördög
megríkatott kiskoromban
s most azt üvöltöm
de nem...csak suttogom
ördög bácsi
minek mindezt megcsinálni ?
bűnlajstromot
záloghitet visszaadni
ördög, minek ?
kell az neked ?
mihez kéne
füttyel gondolj a misékre
vagy azt se
én se

elfelejthetünk sziszegni





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2014-07-30 11:34:32
Utolsó módosítás ideje: 2014-07-30 11:34:32