KULÁKÉK KAVIÁRT ETTEK !

Előrebocsátom: Az én anyám soha nem lopott.
Tisztességesen megdolgozott mindenért.
Egyszer Mi mégis ettünk kaviárt.

Az úgy történt, hogy adtak a dolgozóknak,
hogy tudják meg milyen az.
S anyu elhozta.

Anyám a függönyből mímelt magának
estélyi ruhát, s úgy andalgott:
Most kaviárt eszünk!

Talált egy áramszüneti gyertyacsonkot
és meggyújtotta.

Apám ezegyszer
elnézte neki ezt a könnyelműséget.

De mikor mentem le a liftel a döcögős nénivel
az megkérdezte:
- Mi volt az a fekete anyukád kosarában?
Én pedig szememet lesütve, vörösödő arccal rebegtem:

- Kaviár!

- Ajj, Mi szegények vagyunk fiam!
A munkásnak nem telik kaviárra!
A munkásnak nem telik kenyérre sem!
Könnyű nektek!
Az anyátok boltos ! -
kiabálta és mérgében  rámvágta a liftajtót.

Gondoltam mi lenne,
ha egyszer ő is megkóstolhatná a kaviárt…
De ezt elképzelni se tudtam.

Sajnos beszámoltam anyámnak,
hogy elkotyogtam,
hogy mi kaviárt ettünk.

Anyám rámrivallt,
pofonvágott.
Tiszta vöröshólyagos lett az arcom.
A szégyentől is.

- Menj! Csöngess be a szomszédhoz,
mondd azt, hogy rosszul láttad:
Cipőbox volt a kosárban! Érted?

Így tettem.

De addigra már az egész ház tudta,
hogy a kulákék kaviárt ettek.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Kötetben: Büdös Feltöltés ideje: 2014-06-23 19:15:17
Utolsó módosítás ideje: 2014-06-23 19:34:45