Átmenet nélkül

I.
Magad építő szabadosa vagy a fénynek,
Mely arcodra rávetül. Múltjaid múltakkal
Összeérnek, s tegnappá vált jeleneidből
Építenél fel egy halvány jövőképet.

II.
Az egykedvűségéből kizökkentett idő
Hökkenten áll előtted, mint arctalan torzó,
Mely nem lát, csupán elképzel téged,
Amint tétova arccal bámulod őt.

III.
Már nem számítanak úgy a szavak,
Mint azelőtt, hogy megállhass
Isten, s ember előtt. Pillanatüzérek
Árulják álmaidból sajduló reményed.
IV.
Mint otthagyott, halott katonák,
Úgy hevertek a kivágott fák Kőbánya
Előtt, a sínek mentén. Barbaro allegro.
Kifordulhat a föld is alólunk péntek délután.

V.
Hazafelé a vonaton, mellettem mindenki
Komfortról sutyorog, vizsgáról, kocsiról,
Ki miben kucorog. Itt mi mind gondtalan
Élünk, s valahogy mindig mellé megy a szó.


VI.
Koldus idő ez. Már kevéssel is beéred,
S a mutatott jó szándékért is hálás vagy.
De te ne elégedj meg mégsem ennyivel,
Mert azzal kezdődhetne itt a rend, hogy

Felszámoljuk a szeméttel, bajjal terhelt
Nyomortelepeket, s a számkivetett lelkeket,
Nem hagyjuk veszni tovább, mert egyszer
Ennek egyszer jelentése, jelentősége lesz.








Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2014-06-23 08:48:23
Utolsó módosítás ideje: 2014-06-23 08:48:23