Egyedül

Mint mezítelen idegen
dörgöli belém magát a magány.
Pőre bőre érint - a hátamon;
hagyom.
Didergek.
És élvezem a hideget.
Elhiszem neki,
hogy nem vagyok egyedül.
Ölel, szorít, szeret
- kívül, belül.
Folyondárként kúszik,
és kúszva fojtogat,
belém gabalyodik,
húzza a hajam.
Fáj. De nem zavar.
Hagyom.

Végre
édes a tudat,
a nyugalom,
hogy ketten vagyok:
én és magam.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: Holnap Magazin, Sikoly, Stúdium,, 2012, 2013
Feltöltés ideje: 2014-06-20 10:37:46
Utolsó módosítás ideje: 2014-06-20 10:37:46