Az elme játszmája
Az első pár nap pokol.
Minden sejteddel küzdesz.
Béke?
Ugyan már!
Magadban beszélsz,
meg az időhöz:
még két perc kell!
És egy újabb tegnapot élsz meg.
Erőt ad, hogy elindulj,
de érzed a levegőben,
még mérges vagy.
Muszájból nekivágsz a megmaradt életednek.
Másra figyelsz és rájössz,
valójában szabad vagy!
Ő sosem létezett úgy, ahogy te gondoltad.
Pont annyira volt, amennyire most van.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2014-06-11 11:47:59
Utolsó módosítás ideje: 2014-06-11 11:47:59
