mégis magam

időbe telik. szökik az időm benned megfoghatatlan. papírra pattan.
be nem teljesedik. ember voltom elkopott cipősarok. repedezik.
a falon kívül csak haszonállatok. egy eszmény csordájába gyűlnek.
világgá bégetik reményeiket. a nőkre fütyülnek.
maradok. egyetlen magányost keresve. végiglapozlak mint kor -
szakokat. mást nem irigylek csak szükségben hiszek magamnak.
mióta tagadlak. szerelmese űzött szavaknak. összegyűrted ólmos
hallgatásba burkolt titkod. könnyű áttetsző csended megalkotott.
veled eleitől fogva viselős vagyok. hagyod. puszta emlék friss érzetben szó -
virágok. mind egy-egy hullát rejtenek. legyen bár élőlény a tárgya
rögtön kimúlik – mihelyt ürügye lett valaminek.
a szellem frivol. körülír. megnevez. megbotol. a folt melyet a lélek vetett.
hogy is viselnéd el ezt a diszkrét áldozatot.
öregen. vakon. öli. öleli. kicsemegézi keserű örömeit a szerelem. gyönyörűen.
utánam veted a kőre térdedet. megremegsz. mintha a világ rázkódott volna meg.
az égre új napot tűzött. üldözőt. menekülünk hát a könnyektől.
pedig egyetlen cseppjük is ki tudna zárni – az időből.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2013-07-08 15:08:54
Utolsó módosítás ideje: 2013-07-11 13:46:42