Mint túlhúzott íj-ideg,
Hajnalhasadásig feszül az ég.
Formatervezett, mélykék remegés
Hömpölyög át a fákon.
Pókfonálon leng a város.
Vértelen idegek pengése
Morajlik át a köztereken.
Egyforma lesz mind,
Ami különbözni készült,
A semmi valaminek mutatja magát.
Bolyongok szirénaközi csendben.
Haza kellene jutni végre,
Ahol te vársz.
