Doberdo

Monte San Michele csúcsai a síremléked
soha nem ismert nagyapám, véred táplálja
a fennsík gyér virágait, csendben szemléled
ahogy az idő morzsái hullanak egymásra
és Doberdó harangjai emlékeznek fájón,
a déli szél néha még a lovasság vad rohamát
idézi, a paták vágta port, a bajonett nyomát
testeken, bajtársad utolsó sóhaját ki karodban
halt, s követted őt, ott messze, mégis hazádért,
sejtjeid valahol az Isonzó vizében oszlottak,
éjszaka még ott bolyongtok - ti a halottak
és a Monte San Michele szirtjein a felhők könnye
hullik emléketekre.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2014-06-10 09:19:40
Utolsó módosítás ideje: 2014-06-10 09:19:40