Végleges minden
A halál a sötét bevonat,
hogy láthassak a tükörben,
nagyon megnézem az arcomat,
végleges öregedőben,
persze, hogy végleges, minden az
lesz, visszafordíthatatlan,
lassan elmarad minden vigasz,
amibe belebotlottam,
és egyre többet gondolkodom;
érdemes volt eddig élni,
ezt már ki sohase hagyhatom,
a maradékot cserélni
lehetetlen és főleg tilos,
olyan, mint az embertelen,
ha erre lennék is hajlamos,
ki maradna akkor velem?
Mert kell, hogy ne legyek egyedül,
az utolsó órámban se,
a testem szenved, nem menekül,
lelkemnek ott a nagymise.
2014. június 2.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2014-06-02 23:33:44
Utolsó módosítás ideje: 2014-06-02 23:33:44
