Végleges minden

A halál a sötét bevonat,
hogy láthassak a tükörben,
nagyon megnézem az arcomat,
végleges öregedőben,

persze, hogy végleges, minden az
lesz, visszafordíthatatlan,
lassan elmarad minden vigasz,
amibe belebotlottam,

és egyre többet gondolkodom;
érdemes volt eddig élni,
ezt már ki sohase hagyhatom,
a maradékot cserélni

lehetetlen és főleg tilos,
olyan, mint az embertelen,
ha erre lennék is hajlamos,
ki maradna akkor velem?

Mert kell, hogy ne legyek egyedül,
az utolsó órámban se,
a testem szenved, nem menekül,
lelkemnek ott a nagymise.

2014. június 2.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2014-06-02 23:33:44
Utolsó módosítás ideje: 2014-06-02 23:33:44