KISPAJTÁS TANÁRNŐ

Emlékszem, nem sokkal azután volt,
hogy a bátyám osztálytársát kicsapták a suliból,
mert kidobta a Szovjetúnió című újságot a kukába.
A kommunista költőt tanultuk,
én pedig mérgesen azt dünnyögtem a kispajtás tanárnőnek,
hogy kommunistának lenni már nem divat!
Na és akkor vörösödött, kidagadtak a nyaki erei...
Nem tudtam voltaképp mi rosszat mondtam.
Általában sose tudtam, mi rosszat mondok...
Azt mondta: Egy életre jegyezd meg! Kommunistának lenni
nem divat!

Vannak akik divatból lettek kommunisták,
ezért tartunk most itt!

Rettenetesen dühös lett a tanárnő.
Soha nem gondoltam volna, hogy ilyen félelmetes indulatot
válthatok ki valakiből egyetlen mondattal.
Amit ráadásul igaznak is véltem.

Kiküldött a folyósóra, hogy ott gondolkodjak el.
De én nem tudtam elgondolkodni...

Aztán valamelyik következő órán
a tanárnő
megjelent az igazgatóval.

Mi végignéztük a kiborulását.
Fegyelmezetten.
Egy pisszenés nélkül.

Végignéztük, ahogy odacsapta a naplót a katedrára
s azt ordította:
VÉGE ! TI MÁR NEM LESZTEK ÚTTÖRŐK!
RÁTOK MÁR NINCS SZÜKSÉG!

GYŐZTEK A NÁCIK,
AKIK MEGÖLTÉK RADNÓTI MIKLÓST!


Feszesen álltunk vigyázba,
egyikőnt se mert moccanni.

A tanárnő sírástól eltorzult arccal rohant ki
a tanteremből.
Onnantól kezdve más tanította a történelmet.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2014-05-10 22:39:19
Utolsó módosítás ideje: 2014-05-13 21:01:29