Illemtan életen túl

A fűző rajtam rég nem falatnyi.
Szökevény a kikelet.
Időm, mi vissza van talpalatnyi.
Tanulom az illemet.


Pukedli illik,- a Halál nagy úr-
vagy elég, ha bólintok?
Köszönjem meg végső alázatul,
hogy mindez még,most, titok...


Látlak-e még onnan föntről, avagy
lentről, vagy akárhonnan?
Nézzem csendben, ahogy a föld halad,
s nap- fáklyalángja lobban?


..és a fűzőm ott már falatnyi lesz?
Kortalanság... múlt idő...
Lesz-e bánat ellen valami szesz,
vagy holt nő is úrinő?!





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2014-04-30 13:51:25
Utolsó módosítás ideje: 2014-04-30 13:51:25