Újra betegen
A legkötöttebb a szabad ember,
többet tud magáról, amennyit ért,
végzete egyszer kezdetét veszi,
nem könyöröghet, csak az istenért.
Szemem lehunyva fekszem az ágyon,
az ablak előtt a fák csúcsai,
fölöttem a tető, csillagos ég,
kintről a város zaját hallani.
Újra betegen, nem ide vágytam,
mellettem álmában metszi a fát
a másik beteg, szusszant nagyokat,
alaposan kidolgozza magát.
Lent vibrálnak a város fényei,
ez a város is milyen szép lehet,
az ember reménységgel van tele,
ölében ringatja a képzelet,
a fulladás mégis félelmetes,
rémít, hogy talán fel sem ébredek,
hajnali ötkor gyullad a villany,
kezdődnek ismét a vérvételek.
2014. február 13.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2014-04-05 16:26:57
Utolsó módosítás ideje: 2014-04-05 16:26:57
