Emelném a kalapom

Kopasz, girbe-gurba ágak
ékesítik a fát fölül,
nyáron még mondhatnám azt is,
a fa alatt egy béka ül.

Tél van, sehol nincs egy béka,
hideg sincs, takony az idő,
minden hiány, a hiány is,
semmi sincs, ami feltűnő.

Egyhangú, közismert minden,
pontosabban; csak megszokott,
az lenne nagyon szokatlan,
ha találnék egy kalapot,

kalapot, mit emelhetek,
mert megtalálnám végre őt,
a legkedvesebb tanárom,
ott, a Vegyipari előtt,

megismerném én messziről,
mert járását se feledem,
ha meglátna, mosolyogna,
s az nagyon jól esne nekem,

megkérdezné, hogy van apám
s anyám, van-e télire
tüzelőnk, s elbeszélgetnénk
szerényen, neki van mire

szerénynek lenni, mert gazdag,
nagy tudás, emberismeret
birtokosa, és érzem azt is,
ő talán engem is szeret.

2014-01-15






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2014-01-15 09:48:01
Utolsó módosítás ideje: 2014-01-15 09:48:01