Ha úgy néznél,
ahogy megtehetnéd.
Elfogadnád érzelmeid
szivárvány jelét, mely
túláradón szétterül
és nem didereg a
napok fakó zuhanyában,
talán meglepődnél, hogy
látod a színeket és megfesthetnéd
a kimondhatatlant lelkeddel,
magadnak belsőd hiányát,
mely ott kavarog örökkön
feszítve szürke életed falát.
