Bakony

az utolsó hadgyakorlat utolsó éjszakáján bejött  sátrunkba
a laktanyaparancsnok
nem tudott enni egyék meg fiúk tette konzervét a lőszeres ládára
mosolygott is de látszott hogy nem minket lát hanem a múltba réved
vagy a jövőbe?

másnap megalázta őt az egyik vezérkari tiszt akit helikopterrel  hoztak ki a „juli sírja” fölé
ahová az éjszakai táborból kiértünk

róth alazredes hozzám üvöltötte a piros nadrágcsíkos
s a laktanyaparancsnok akinek ugyanolyan fehér álcaruhája volt mint nekünk
díszlépésben közelítette meg a vízmosás hóbuckás peremén
a hasunkat fogtuk úgy röhögtünk de aztán...
„MAGUK AZ UTOLSÓ EMBERÜKIG MEGSEMMISÜLTEK!!!”

jóságos ég mire játszanak ezek
ki katonásdizik velünk a valósághű terepasztalok fölött
makettjeinket ki söpri le ennyire irgalmatlanul

azon a télen kétezren vesztünk (volna) oda egy vegyi támadás miatt
a laktanyaparancsnok hibájából  
aki feladványát félreértve éjszakai pihenőt  rendelt el
hogy kíméljen minket






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2014-01-03 10:17:13
Utolsó módosítás ideje: 2014-01-08 01:26:22