A hányás

Szilveszter van, és megint nem rúgtam be rendesen.
Egyedül ülök a híradó előtt, egy gyenge kisfröccsel a kezemben
bambulom, mások hogy utcabáloznak, petárdáznak,
Gangnam Sky álarcokat és villogó szarvakat húznak a hülye fejükre.
Csak a gépem van, amin jelenleg egyedül a jegyzettömb használható.
Nem emlékszem, mikor takarítottam utoljára,az elektronikus pianínó
pormacskái párosodnak a hörcsögrágta ágy kandúrjaival, amiket
álmaimban szaporítok szűznemzéssel.
Az első, aki boldog új évet kívánt,az egyik exem, akiről épp ma
tettem fel egy becsmérlő versszakot a facebookra.
Egy kiadós hányás, az hiányzik.

Hányni kell, hányni jó -
buszon, hajón, fapados repülőn, limuzinban, pasin lovagolva,
ablakon kihajolva, vécébe kapaszkodva,
fehér köpenyekre, rózsaszín tangákra,
a makarónis tálba, amit valaki gondosan készített neked,
ennek a szeretetreméltó valakinek az ölébe,
bő szoknyájába, amit a kedvedért vett fel ma estére,
vissza a pezsgőspohárba,a hangulatvilágító lámpabúrába,
a becsukni is felejtett Bibliába,
a legutóbbi felolvasóest mappájába,
a takonytól beragadt és morzsával teliszórt klaviatúrába,
a moshatatlan birkabőr takaróba,
jóravaló konzervatív anyád varródobozába,
papucs apád szerszámos ládájába,
hűséges kutyád vizébe,
nagyanyád gyógyszeradagolójába,
mustlicaszaros tükörben a saját fáradt pofádba.


2013





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2014-01-01 15:02:38
Utolsó módosítás ideje: 2014-01-01 15:02:38