LAPOK PÉCS KRÓNIKÁIBÓL

A krónikás előszava

Izolda, Magasház, Szűk Utcák, Ágnes –
Kizárólag Ők érdekelnek Pécsben.
Izolda meghalt, a Házat mindjárt döntik, az utcákban egyre inkább eltévedek,
Ágnes még jó valamire:
lehet térdelni előtte mint a Székesegyház oltára előtt, újrakeresztelés.
(Csak az esik rosszul  kicsit, hogy gyanítom a Püspök Úrral is volt már.)
Elképzelem döglött madarakkal a testén,
felajánlja őket áldozatul az orgiákért és ez a vállalkozás is ugyanott végződik,
ahol kezdődött, meg ahol minden emberi élet kezdődik.
Az örök feledés majd ahogy minden dicsőséget, úgy minden bűnt elfed -
ELLEPI A GALAMBSZAR.

Nem mindenki Nicolas Flamel, és ki tudja mire használnák egyesek
a bölcsek kövét, talán egy kicsi de mindig kemény falloszt faragnának belőle,
és hüvelyükben helyeznék biztonságba.
(Leszbikusok esetében ujj vagy nyelv formával értendő ugyanez.)
Így aztán az öröklétben állandóan bizseregnének, de mivel foglalt a rés,
kielégíteni senki nem tudná őket.
A Pokol utat tör.
Előszobája a sokszor ismételt Jó, és a kívánságok teljesülése.





A kezdetek

A Pécsi Természettudományi Múzeumot több mint száz éve alapították.
Semmivel nem másabb mint a többi ilyen jellegű létesítmény,
itt is egy terem magában foglalja az egész hazai állatfaunát,
megspékelve egy-egy afrikai csemegével: leopárddal, sakállal, skorpiókkal.
Ragadozók és növényevők jól megérnek egymással,együtt bóklászik
(inkább poros fejét lógatja, mintha az elvezett üvegszemét keresné)
a farkas és a szelíd őz.
A terem dohos és salétromos, mintha sokáig víz alatt állt volna.
Bár szegény jószágok a fajtájukat már nem szaporíthatják,
de legalább megmenekültek egy második haláltól.
Hogy a végzetnek másik arca is létezik, ők nem tudhatták,csak a preparátor.





Káin és Ábel

Egy tízéves fiú gyakran lebzselt tanítás után a múzeumban.Segített
az állattár rendben tartásában, a takarításban, ízeltlábúak preparálásában.
Ikertestvére  nem tartott vele, csak múzeumbogárnak csúfolta.
Egy este a gyerek tovább maradt a szokásosnál, a raktárban bújt el,
kíváncsi volt milyen a múzeum sötétben. Hallotta mikor a preparátor,
ez az alacsony, vörös hajú, majomszerű középkorú emberke
megfordította a kulcsot a zárban.A kitömött fejek szeme világított az utcáról
beszűrődő lámpafényben. Csalódott, hogy nem kelnek életre akkor sem,
mikor úgy hiszik senki nem látja őket.  Vagy mégis?  Mintha röfögést hallott volna
a kiállítóterem felől. Lábujjhegyen osont közelebb. Óvatosan félrehajtotta
az elválasztófüggönyt. Az egyik kitömött vaddisznó előre-hátra mozgott.
A röfögés egyre fokozódott, ám a disznó szája nem mozdult.
A fiú ekkor meglátta a preparátor bácsit, aki merev fütykösét ki-be tolta
a döglött malacban és közben kéjesen utánozta az állat hangját.
A gyerek rohanni kezdett vissza  a raktárba, a férfi követte.

Egy szarvasbőr alá bújt, de üldözője azonnal észrevette és lerántotta róla.
- Tudom, hogy egy döglött szarvas nem mozoghat, kisfiú!
Addig nem, amíg én nem úgy akarom. De van egy kapcsolóm,
amin ha benyomok egy gombot, az egész kóceráj minden kitömött állata újraéled.
A leopárd is, amitől legjobban félsz. És minden halott állat a világon,
az iskolátok szertárában lévőket is beleértve. Mitől is retteg a testvéred?
Anakondától? Azt az óriást ismerem, az igazgató tőlem rendelte.
De mondom, csak ha megnyomom a gombot. Még megakadályozhatod.
- Hogyan?
- Ha holnap este a malacom leszel.
A kisfiú felidézte mi történt a malaccal. Nem, az nem történhet meg vele!
De az sem, hogy a leopárd felfalja. És hát a testvére tényleg fél az anakondától.
A testvére.Kiköpött hasonmása. Mi lenne ha őt küldené maga helyett a preparátorhoz?
Abba nem halna bele, jobb mint a kígyó. És hát tulajdonképpen meg is érdemelné.
Megsiratta kicsit, mert már döntött.
-Ad valamit nekem  az öreg, én nem érek rá, edzésem van, menj el helyettem Te,
meglásd nem veszi észre hogy nem én vagyok, jó hecc lesz,
meg mondta hogy finom amit ad, és gondolod hogy Téged kihagynálak belőle?

Hetekig keresték az eltűnt kisfiút. Az ikertestvér annyit elárult,hogy
utoljára a múzeumban járt. A többit csak akkor merte elmondani,
mikor a rendőrök lefoglaltak egy négykézláb álló,közepes kutya méretű,
mégis emberszerű preparátumot.
-Én nem gondoltam hogy meg akarja ölni,akkor nem küldtem volna oda!
Csak úgy féltem a párductól.Elhittem neki, hogy tényleg van olyan kapcsolója.
Becsapott.
Híradó: „A városban kijárási tilalmat rendeltek el,mert az állatkertből tömegével
szöktek el nagymacskák, krokodilok, óriáskígyók és színes tollú egzotikus madarak.
Az állatkert vezetősége mindent tagad.”
Közben  a riporter mögött  elugrál egy kenguru,
a lábaira csavarozott fatalapzattal nagyokat dobbant.







Bábel

A Magasház huszonöt szintes és nyolcvan méter magas.
A hetvenes években épült fel, de a rendszerváltáskor már életveszélyes volt
az építési technológia hibája miatt.
A lakókat kiköltöztették, de az épületet azóta sem bontották le.
ELLEPI A GALAMBSZAR.
A régóta üresen álló panelszörny ablakaiban porladó ürülék fertőző,
papagájkórtól és a szalmonellától lehet tartani.
Az épületnek ma már sok ablaka hiányzik, fújj körülötte szél.
A megszáradt ürülékpor közvetlenül bejuthat a lakásba,
például nyílászárókon, szellőzőkön keresztül.
Pécs pokoli tornya a világ legnagyobb lakatlan épülete lett.
1989 óta csak a baglyok, denevérek és galambok lakják a házat.
Meg hajléktalanok, szipusok és heroinisták.
A környék kurvái is gyakran ide hordják kuncsaftjaikat.
Öngyilkosok tucatjainak jelentett ugródeszkát
egy olimpiához, melyen minden súlykategóriájú ember ugyanakkora
eséllyel indul és ér célba. Itt csak vesztesek vannak.

Egyszer egy süketnéma fiú elhatározta, hogy híres lesz.
Az egyetlen könyv a Biblián kívül, amit ismert, Hugo Párizsi Notre-Dame-ja volt.
Egy fogyatékosintézetben élt, de még ott is kiközösítették.
A kerekesszék-derby győztesének jutalma az volt, hogy a süketnémának
találós kérdéseket tehetett fel, amire ha nem jól válaszolt,közös erővel legurították
a lépcsősoron. Máskor a nevelőnő őt öltöztette be udvari bolondnak
az értelmi sérültek Mátyás király színdarabjában, amit a városi tévé is közvetített.
De ő nem ilyen hírnévre vágyott. Több évi próbálkozás után
az intézet hulladékából - drótokból, nejlonszatyrokból - végre sikerült
szárnyakat készítenie. Az első akart lenni, aki a Magasház legtetejéről int be
a világnak, aztán egy nulla forint költségű szerkezettel a hátán élve
ér földet. Benne lenne a tévében, látná a nevelőnő is, akiért
bekerülése első napjától odavan, és aki udvari bolondot csinált belőle,
és minden más létező módon nevetségessé tette,
hogy senki ne sejtse röpke viszonyát a szégyenletes rábízottal.

Április elseje péntekre tervezte az akciót. A szél kellőképpen fújt,
a nap kellőképpen sütött. Így majd jól fog sikerülni a siklás,
és a filmek is teljes megvilágításban tudják megörökíteni.
Az igazgatói irodából ellopta az intézet két nagy teljesítményű kameráját
állványzattal együtt. Óriás hátizsákkal indult el, mintha hazalátogatna hétvégére.
A helyszínen felállította és beprogramozta a filmfelvevőket.
Az épület nem olyan volt belülről, mint elképzelte, megmagyarázhatatlan
okból félni kezdett. Az egyik sötét sarokban megmozdult a törlőrongykupac.
Hősünk nem hallotta mit mond, de egyértelmű volt, hogy hozzá szólt,
mert felé nyújtotta kezét, ami fehér partfisnyélre tekert piros pöttyös kendőnek tűnt.
Épp ilyet hord a nevelőnő is a nyakában. A lénynek nem látszott a tekintete,
de lassan mozgó szájáról le tudta olvasni szavait:
- Ha ezt beveszed,bátrabb leszel mindenki másnál, és bárkit legyőzhetsz
önmagadon kívül. Olyat mutatok, amit senki más nem láthat,az igazságot.
Mielőtt bevette a tablettát, csak az jutott eszébe, hogy a film hat perc,
hat másodperc és hat tizedmásodperc múlva indul.Legfeljebb újra beállítja.

Már a harmadik emeleten járt, mikor beleütközött valakibe:
a nevelőnője volt, madarakkal a vállán. A kendőt most fején viselte.
Hevesen csókolóztak, a fiú, örömében meg is pörgette szerelmét.
Ott helyben gyorsan levetkőztette és a korlátnak támaszkodva egymáséi lettek.
A nő orgazmusa nagy sikításban tört ki, aminek vége mintha varjúkárogás
és macskanyervogás keverékébe váltott volna. A nő teste pillanatok alatt
felére zsugorodott, görnyedt össze, mint egy leeresztett úszógumi.
Hibátlan fehér fogai, előbb megfeketedtek, majd kiestek, a fiú szája is
megtelt velük, a banya arcába köpködte őket.Az semmivel nem törődve
elkapta a fiú még csöpögő, ám az ijedelemtől és undortól már jócskán összement
nemi szervét és hevesen szopni kezdte.A véres ondó még az orrán is spriccelt.
Áldozata miután a pióca letépte magát róla, eszeveszetten rohanni kezdett
a tető felé, alig egy perce maradt.A hetediken édesanyja fogadta és
könyörgött, hogy maradjon vele, órák óta rá vár, megígérte hogy eljön.
Fia azonban nem emlékezett semmiféle ígéretre, csak a banya ábrázatára
ami most azonosnak tűnt anyjáéval. Futott tovább, felvétel indul.
Megállt az idő. A tetőn medencék kéklettek és pálmafák lengedeztek,
lenapozott lányok és kigyúrt srácok tömege fogadta.
Egy pont kedvére való vöröske hozzá fordult és jelbeszédbe kezdett:
- Csak Miattad vagyunk itt, végre megjöttél! Kiálltál minden próbát,
a végső győzelemhez már csak egy kell, ugorj abba a nagy medencébe
és úszd át ha tudod! - azzal a placc szélére mutatott.
Nem gond neki, tíz éve jár heti kétszer úszóedzésre. Ide szárny se kell,
lekapcsolta hátáról.

A videón mindebből csupán annyi látszott, hogy egy ember örömüvöltés
közepette zuhan. Egyetlen élő rokona, az anyja azonosította.
A nevelőnő a tragédiát a többi sérült diák okítására használta:
-Látjátok, így jár aki drogozik.
Vajon honnan tudta ilyen részletesen a történteket? Ezt soha nem kérdezte
senki.







Szodoma

A GALAMBSZARTÓL FEHÉR vasútállomáson egy kislány
minden nap a nagymamáját keresi.
Ugyanott egy öreg hölgy minden nap a rég halott férjét várja.
(A telihold ma elfelejtett eltűnni reggelre, talán boszorkányok
lyuggatták az éjjel szomjas, tolakodó orrukkal.)
Izoldát mindenki ismerte, még akkor is,
ha a legtöbben szinte semmit sem tudtak róla. Lehetett tél vagy nyár,
megjelent a pécsi belvárosban, két kezében egy-egy telepakolt táskával,
vastag rúzzsal az ajkain, vakítóan ősz hajkoronával, erős fekete sminkkel
a szemei körül. A táskás – sokan csak így emlegették.
A táskákban mindig volt alapvető élelmiszer, meleg ruha.
Bárki láthatta, hogy bár itt bolyong közöttünk, a pécsi utcákat rója,
valójában egy más világban él.
Sok legenda keringett körülötte. Többen tudni vélték,
hogy családja nem menekülhetett a holokauszt elől,
és elméje egy gödörben való bujkálás során bomlott meg.
Azt is beszélik, hogy férje ÁVÓ-s volt, és a kegyetlenkedésekben
felesége is örömet lelt. Állítólag egy gyönyörű fiatal lányt
szabadulásáért cserébe orális szexre kényszerített.
Én csak annyit tudok, hogy néhányszor lehetett egy kislánnyal karöltve
sétálni, szájon is puszilták egymást, a nagymamája is lehetett volna, akár.
Az a kislány én voltam.

Uránvárosba mentem orvoshoz, a 2-es buszon találkoztam Izoldával,
aki már több éve ellenállhatatlanul vonzott. Anyukám mesélte róla,
hogy mikor ő még középiskolás kamaszlány volt, a Hölgy már akkor
majdnem ugyanígy nézett ki mint most. Olyasmit is ráfogtak, hogy
"a gazdag zsidó nő biztos megvette az örök fiatalság italát".
Kíváncsivá tett, lévén született oknyomozó és sötét misztériumtól
fertőzött természet.

Mindössze egyszer látogattam meg. Az első furcsaság, amit észrevettem,
hogy bár fűtött volt a lakás, polcain kis üvegedényekben friss, hideg hó állt.
Ujjaimmal ellenőriztem, igazi-e, az volt.
Beszélgettünk, de semmi újat nem tudtam mondani neki,
helyettem folytatta az élettörténetemet.
Rögeszmésen ismételte, hogy egy fiatal lánynak táncolnia kell
ha fene fenét eszik is. Mondtam, hogy én nem tudok táncolni,ügyetlen
a mozgásom. Erre ő: - Hisz nem csak lábbal lehet táncolni!
A lényeg, hogy egyik valóságból átügyeskedjük magunkat egy másikba,
ahol egész más törvények érvényesek.
Persze azt hittem,egyszerűen a háború emlékét szeretné így kizárni a tudatából.
Egy lábra állt, annak is körme hegyére. Elegánsan körbefordult és csettintett.
Múlt század közepi fárasztó balerinamutatvány készülődik - gondoltam.
Nyakába emelte az egyik lábát, bugyi nem volt rajta.Aztán hátat fordított
és felhúzott tüllszoknyával lehajolt. Végbélnyílása kikerekedett,
és mintha egy kígyó villás nyelve szimatolt volna körbe belőle.
Csak a bele lehetett ez a másfél-kétméteres cső. Kiszakította - nekem fájt -
és ugrálókötelezni kezdett vele, közben hangosan kacagott.
Majd a nyaka köré csavarta és önakasztásosdit játszott - én fulladoztam helyette.
Szájába dugta a bélszakasz végét és beszívta mint egy extra vastag spagettit.
Nem bírtam tovább, öklendezni kezdtem,számon az ő bele buggyant ki.
Óvatosan húzni kezdte, és úgy éreztem mintha egy szervemet tépnék ki elevenen.
- Elég a játékból, hagyja abba, már értek mindent! - könyörögtem.
- Ha azt hiszed, hogy láttál valami szerinted lehetetlent
és pár pillanatra átérezted valaki más fájdalmát ezzel kész vagy, nagyot tévedsz.
Még nem tudsz játszani.Nem kívántál meg, elég volt egy kis meglepetés,
hogy elriasszon.Pedig olyan világot nem találsz, - ha nagy varázsló lennél is -
amiben bármi is hasonlít ahhoz amire vágytál.Ez az egy törvény létezik.






Égőáldozat

A Széchenyi teret életnagyságú, katonás rendben vonuló csupa egyforma Barbi
végtelen hosszú sora állja el. Több ezernyi tűsarok alatt kopog a Sétáló utca.
Széchenyi óriás lovasszobra megelevenedik,
átnyargal a Zsolnay szobor kézműveseihez, felrúgja őket, elveszi szerszámaikat,
hatalmas kővésővel erőszakolja meg a Barbikat és kalapáccsal veri szét
makulátlan szépségű arcukat. A város népe polgármesternek kiáltja ki
a vérengző szobrot, hálából amiért megszabadította őket a plázacica-uralomtól.
A tömegből éljenző lányok válnak ki, csúnyák és átlagosak, de legalább
különböznek egymástól. Vége a negatív diszkriminációnak.

A Dzsáminál is magasabb örömtűz fényénél izgatottan
próbálgatják elesett vetélytársaik flitteres , trendi ruháit.
Csak az a gond, hogy nem tudnak megegyezni, melyik kié legyen.
Tépik-cibálják a göncöket, amelyik nem szakad el közben, arról a győztes
szomorúan állapítja meg hogy nem illik rá: a dereka túl szűk.
Verekednek, ki jut előbb a tűzbe, hogy elégesse fölös zsírpárnáit.
Reggel. Ökörsütés szaga, ünnep utáni csönd. Mozdulatlan, egyforma
szürke figurák a földön,mint Pompeiiben. Majd ELLEPI ŐKET A GALAMBSZAR is.






Apokalipszis

A pécsi temető több mint száz éves.
Az új temetőhöz új szabályok és rendeletek is készültek.
Szabályozták a sírásómester feladatait és kötelességeit is.
Többek között azt, hogy a boncolásig a halott ujját csengővel kellett összekötni,
az esetleges tetszhalottak kiszűrése érdekében.
A korabeli híradások szerint Pécs a magyarországi városok halálozási statisztikájában
Budapest után a második helyet foglalta el.
Halottak és sírok azonban nem csak a mostani temetőben fekszenek,
hanem a város alatt is megtalálhatók. A római kori temető
a mai Széchenyi tér helyén volt. Két Pécs létezik, egy élő és egy holt.
Ahogy múlik az idő, úgy azok, akik az élő Pécshez tartoznak, átkerülnek
a holtak városába, de valamilyen módon mégis élők maradnak.
Annyiban, amennyiben emlékeznek rájuk.

Vannak, akik csak fényképezni járnak a temetőbe. Leginkább régi művészsírokat.
Külön parcellát nyitottak Ágnes – szebben mondva- szeretőinek,
valójában áldozatainak. Akik egytől egyik tűzbe mentek volna, vagy mentek is érte.
Igen, az Ő közelebbi bemutatását kihagytam a városnézésből,
de csak hogy ne érezze magát kellemetlenül öregsége miatt.
Ugyanis rögeszméje, hogy olyan kultúrember kevés van az országban,
aki őt nem ismerte fiatalon, és aki nem rökönyödne meg mostani valóján.
Az eszébe sem jut, hogy éppen azért, mert negyven éve látták,
nem ismernék meg.
De most itt állunk sírszobra előtt, tudtommal a világ egyetlen temetői képmása előtt,
melyet még élő személyről mintáztak. Saját maga rendelte adósságra,
így próbálván megakadályozni, hogy pompás vonásai, termete romlásba menjenek.
Gyakran kijár ide, hogy tükörbe nézés helyett a fiatalkori önmagát csodálja.
Nézzék, ott jön! Tisztelt Utasaim, kérem Önöket, ne essenek pánikba,
csak maradjanak szorosan mögöttem, és csöndben várjanak a fák alatt!

Mielőtt a szoborhoz ért, riadtan körbenézett, mint egy vackát titkoló vadállat.
Kontyát egy mozdulattal lebontotta, és a szobor arcra fölnézve fésülködni kezdett.
A bolondok gyerekes szelídségével mosolygott magában.
Kirúzsozta előbb a saját száját, majd a magassarkújában inogva  fölmászott
a talapzatra, hogy kisminkelje a szobrot. Mikor már elég tökéletesnek ítélte,
átkarolta karcsú derekát, és a semmitmondó kőszemekbe bámult szerelmesen.
Gyengéden csókolgatta, majd egyre vadabbul, egészen vörösre maszatolva mindkét arcot.
Veszettül kaparta a szoborét, hogy eltüntesse a szépséghibát,
de körmei csak vastag GALAMSZARRÉTEGET hántoltak le. Tehetetlen dühét
önkielégítéssel vezette le: egyik kezével szoknyája alá nyúlt, másikkal alteregója
hideg mellét markolászta és fogaival csikorogva harapta a guanót nagy falatokban.
Valaki a lombok mögött nem bírta tovább, hangosan felkacagott:
- Ezért a gusztustalan nőért haltak meg ilyen sokan? Mivel jobb ez,mint bármelyikünk?






Feltámadás

Mintha lassított felvétel lett volna.  Az ég kékesfeketére változott,
a  százéves gesztenyefák levelei mozdulatlanná dermedtek,
A repedezés a legközelebbi művészsírokon kezdődött, és hullámszerűen terjedt
az egész temetőre. A sírokból kikelők nagyon is éltek és cseppet sem voltak
félelmetesek. Mindenféle korú férfi és nő, csupa elegáns öltözékben,
élettelien csacsogtak, nevettek, ugratták egymást, mint egy szüreti mulatságon.
Az ég alja vörösen megnyílt, de a várakozásoktól eltérően nem Krisztus,
hanem egy beláthatatlan nagyságú vulva jelent meg,
amely mindenféle holmit szórt a nép fejére. A nagy halomból minden
feltámadott kivett valamit, - kinek mi volt valaha legfontosabb
- hangszereket, irattömböt, sodrófát, lexikont, pénzköteget, karizomerősítőt,
ódivatú szexuális segédeszközöket, sült libát, sminkkészletet satöbbit.
A hatalmas vulva  aztán pézsmaillatú füstöt kezdett eregetni,
majd tüsszentett  egyet,  takonycseppjei egyenként bevonták és mintha gyantába
olvasztották volna az emberek szent tárgyait. Azok meg ahelyett,hogy feldühödtek,
netán elkeseredtek volna, örömtáncot jártak. Végre megszabadultak
minden munkájuktól és a feléjük támasztott elvárásoktól. Az Új Életben
nem kell már se szépnek, se ügyesnek, se okosnak, se erősnek, se szorgalmasnak
lenniük. Sőt még szexinek sem.

Szóval mindenki ujjongott, kivétel Ágnes. Megszégyenült,neki nem érte meg.
Neki sose számított senki más saját magán kívül. Most,ha már így alakult,kellene csinálni
valami produkciót.De nem jutott eszébe semmi.Két dologhoz ért,
a hegedüléshez és a szerelmeskedéshez. Itt azonban már egyikre sincs szükség.
Elkeseredetten leült a szobra talapzatára. Egy fehér galamb repült a képmásra.
Dühösen elhessegette, védve méltósága utolsó maradványainak illúzióját.
A madár erre gőgösen felfújta magát, megfordult,és mielőtt elszállt volna,
egy nagyot pottyantott a fejére. Az igaziéra. Vagyis arra, akit eddig annak hittünk.
A galambürülék helyén a hajas fejbőrön egy lyuk nyílt,
amit kínjában tovább szaggatott,amíg elő nem tűnt csupasz koponyája.
Kibújt bőréből, mint egy használt fétisjelmezből. Steril szertári csontváz.
Galambok,varjak,feketerigók és verebek gyülekeztek,elhordták a csontokat.
És ami megmaradt: egy üres ruhafogas.
Aztán a szobrot vették célba.Szürke máza úgy hámlott le darabokban,
mint a főtt tojásról a héja.
Az esemény helyszínére tömörült tömeg azt várta, hogy
ilyen fantasztikus történések után csak jó következhet, mint a mesékben,
például hogy a kőburok alól egy hús-vér lány fog kilépni.Tévedtek.
A máz alól egy ócska,szabvány guminő került elő,
testén a madárcsípések nyomán szakadások keletkeztek.
Lisztszerű anyag szóródott ki belőle. Púder.
Hamisítvány volt.









Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2013-11-25 10:33:41
Utolsó módosítás ideje: 2013-11-25 10:33:41