Titok
Valami titka van a ködnek-
szélharcolt fákban feszülő, sínekben zsugorodó
koszos ereszekben összegyülemlő
nyugtalanító titka
mit nem lát senki, csak az időnként
borongásainkba szűrődő égiek
s az eltépett és összegyűrt levelek
csontig vetkezett kertek magányain
csendességet fogadó egynyári virágok lemondásában -
valami szomorú titokban fáznak
és húzódnak közelebb a fáradt atomok
arcombaszeretett ujjlenyomatod
utolsó haldoklásában.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2013-11-18 09:23:48
Utolsó módosítás ideje: 2013-11-18 09:24:40
