Stratus
Az utolsó heteket már ágyban
fekve töltötte. Súlyos paplanok
fedték be testét, nem engedte, hogy
kimossuk őket. Mintha a halált
bújtatná alattuk. Arcának lágy,
drapériaszerű redői közt
a már végső stádiumban lévő
Alzheimer-kór tünetei pihen-
tek meg. Minket is már csak ritkán, vagy
egyáltalán nem ismert fel. Úgy tűnt,
emlékeit engedte előre
a másvilágra. Amikor meghalt
nagymosást tartottunk. A szélben a
dunnák, mint roppant stratusok. Hideg
levet eresztettek, halk, szitáló
esőt. Visszaadva így a földnek
összegyűjtött szenvedéseit, hogy
később újratanulhassuk őket.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2013-11-08 16:28:57
Utolsó módosítás ideje: 2013-11-08 16:28:57
