Kifogás

A szemem mögött lakik.
Biztonsági lánccal és vastag hevederrel
zárja magát a pupillámba.
Szigszalaggal foltozott, repedt
és csöpögő látóidegek hálózzák be az életét.
Soha nem húzza fel a redőnyöket.
Megpróbálja kizárni a fényt, a sötétet,
és a vastagon megvajazott abonett látványát.
Úgy tesz, mintha nem érdekelné semmi a külvilágból,
vagy az életemből. Pamutgombolyagokat csavar
kötőtűkkel képzeletbeli macskái köré,
és néha vonyít éjszakánként,
minden különösebb megfontolás nélkül.
Csak a hangok idegesítik. Azokat nem tudja kirekeszteni.
Így, mikor orgazmus közelében vagy, és ajkad csillogó ráncain
kiserkennek azok a halk, vontatott sikkantások,
(amiket, megjegyzem, én igen vonzónak tartok)
ő nem tud másra gondolni, csak egy ellő tevére,
amiben bennragadt a borjú feje.
Ekkor őrült düh önti el, kopog, dörömböl, majd
körmeit a falba mélyesztve feltépi a retinámat.    
A szememből ilyenkor az ő megvetése és undora kúszik szét
a meztelen testeden mielőtt lefordulok és elalszom.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2013-11-06 13:31:12
Utolsó módosítás ideje: 2013-11-06 14:09:19