félbehagyott versek, avagy mit kezdjek az előre-nem-láthatóval?
„ A falrafirka nem más, mint a koromba-fulladt urbánus szív vágya a trópusi nap után.” – E. L. Doctorow: A költők élete (Borbás Mária fordítása)
„sosem tudom hol vagyok / s ki vagyok” – J. Ritszosz: Papírszeletek (Képes Géza fordítása)
„Nem remélek semmit, nem félek semmitől, szabad vagyok.” – N. Kazantzakisz sírfelirata
„Ó, fiatalság! Még amikor hittünk az egészben:
Úgy Pegazus szárnyában, mint az örök szerelemben,
Meg hogy a Parnasszus csúcsát majd egyszer elérjük.” – Kiss Judit Ágnes: Keserű whiskydal
(1) Mosolyogva építem hajlékom.
(2) Hasonló szobák vannak
egymástól mérhetetlen messze.
(3) A szavak szétfutnak előlem,
mint higanycseppek a padlón.
(4) Tunéziára gondolok,
elnyűtt fákra, autóroncsokra.
(5) Az idővel csínján kell bánni.
(6) Szótlanná tesz e bezártság.
(7) Mindig a hátsó lépcsőn járok.
Sűrűsödő homály, húgyszag.
(8) Már a hajnalok sem olyan tiszták idebent,
a világ szétesőben odakint.
(9) Fent a vészkijárat:
a lakatlan ég
.
(10) Valaki megérinti majd a kezem.
Ott, ahol nincs sötétség.
(11) Porrá tört csont és könnyű hamu.
(12) Nem álmodom.
(13) Ne haragudjon,
én csak haza akarok jutni.
(14) Szertartásosan jött le a lépcsőn.
(15) Örök emberi megszokásból
legyen inkább a semmi.
(16) Mindig ez van,
valami elfogy,
pótolhatatlanul.
(17) Most vagyok öt éves.
(18) Asszonyi csípők ringnak
hulló falevelek ritmusára.
(19) Csak az érdekel,
miért kék az ég,
és hogyan festhetném pirosra.
(20) Jeltelen kőlapokra
sorba rendezem a kavicsokat.
(21) Késő délutáni árnyék.
Olyan valakié, aki kívül van a képen.
(22) Ahogy az éjszaka a nappalban.
Ott van, de mégis távol.
(23) Mozdulatlan emlékezet.
(24) Az ábrándozás rideg nyugalommá csitul.
(25) Nem bírom nézni, ahogy faljátok a konzerveket.
(26) Sajtófrász.
(27) A neonreklámok hideg fénye elrejti a csillagokat.
(28) Szorít a kényszer,
mint szűk ólomsisak.
(29) Történjen végre valami váratlan.
(30) A láthatáron kiszögelt szemek.
(31) Az óceán
az engedelmes köveket
simára csiszolja.
(32) Kétségbeejtő,
hogy a világ nem válaszol.
(33) Minden ember halandó. Szókratész ember.
Szókratész halandó.
(34) Káoszmosz.
(35) A részeg polip harcolni akar.
(36) A pusztulás mítoszai hatalmasak.
(37) Nem íródnak többé könyvek.
(38) Bárhová is megyek,
poklot, mennyet cipelek magammal.
Távoliak, színtelenek.
(39) Ez most mi ez bazmeg hogy kerül ez ide?
(40) Az a fontos, hogy megírtam.
(41) Kiszabott időm mállik,
mint a száraz agyag.
(42) Nye lve
m tör
ött üve g.
(43) Tenger.
(44) Nem veszem fel a telefont.
Szeretem látni az arcod,
ha beszélsz hozzám.
(45) A fal nem mozdul előlem.
(46) A fiam lepakolja a polcot,
tornyot épít a könyvekből,
Kafka mégis a helyén marad.
(47) Mindegy, hogy hányat üt az óra.
(48) Beckettet olvasok:
elviselni a sötétséget.
(49) Szóprésbe szorul fejem.
(50) Arról beszéljünk,
ami van;
mintha tényleg volna.
(51) A folyó csendesen áramlik a házam előtt.
(52) Kénytelen vagyok érezni az időt,
és élvezem a kérlelhetetlenségét.
(53) A gyermekkor végén
mozdíthatatlanul belefagyok
a magam teremtette óceánba.
(54) Látni akarom az új világokat.
(55) Nappali hold.
(56) Múltam s jövőm azonos ideig tart.
A jelen értelmezhetetlen.
(57) Apám csak egyszer ütött meg.
(58) Érzékem van a megválaszolhatatlan kérdések feltevéséhez.
(59) Ma reggel újra fázni kezdtem.
(60) Down by the river.
(61) A líra: logika.
(62) T.D.
(63) Körvonalazódik egy késő novemberi fekete-fehér epizód.
(64) Hó alatt sár.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2013-11-02 22:11:41
Utolsó módosítás ideje: 2013-11-02 22:11:41
