Bárka

Állatok között akartam élni.
Rigók között,
kik félrebiccent fejjel rám figyelnek,
macskák között,
akik szemükben dupla holddal
pásztáznak surrogó sötétet.
Így lettem bárka végül,
s bárka lett már keskeny szobám is,
elvinni mindahányukat.
Elöl a suszterbogarak,
pajzsukon mexikói minta,
hátul a lovak és bölények.
Por száll a nagy menettel.
Kettő a lepke, hal, madár,
kettő a kobra és sakál,
végül kettő az ember.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Kötetben: A beszélgetés fonala (Budapest, 1994)
Kiadó: Belvárosi Kiadó