utolsó biciklim
mondtam matyinak hogy gáz van de nem tudom mekkora lehet hogy ekkora gáz még sose volt éjszaka nappal éjszaka nappal mondjuk hogy szerda délután felébredek és látom eltűnt a bicikli a szobámból a hűlt helyét nézem kerek szemekkel és fölötte csak azt a kurva nagy lila playboynyuszit melyet az előző előtti bérlő mázoltatott a falra mellette az embernagyságú tükröt abban magamat az idegösszeomlás szélén sápadtan épp telefont szorítok a fülemhez és mondom matyinak hogy gáz van
a biciklim nem mehetett el magától ez fix ebből kell kiindulni előre esett vállal ülök az ágy szélén és próbálok emlékezni hogy valamikor éjszaka nappal éjszaka nappal hová indultam utolsó emlékemen utolsó eszközömön amihez még kötődtem az úgynevezett tárgyi világból melynek még valódi értéke volt és haszna de nem megy képtelen vagyok felidézni mi történt velem és ki tudja mikor
saci frigidnek nevezett mielőtt drezdába indult ilyen foszlányok jönnek meg hogy félig levált a jobb cipőm talpa és hogy valamelyik elalvás előtt láttam a fényt amit csak a halálba menők szoktak ó milyen banális micsoda fantasztikus érzés egy félelmektől hideg pincegödörből lépcsőn mehettem fölfelé ebbe az elképzelhetetlen gyöngyházszín kiáradásba valaki megfogta ott a kezem és jöttek volna még mások hát van felszabadultság meg öröm de akkor eszembe jutott rég nem látott apám és visszazuhantam
a földre szorítva élek láthatatlan profi birkózók ficamítják ki végtagjaimat kúszó gyökerekkel küszködik a szám fejem oldalra fordítva hörgök ecseteltem matyinak a rákóczi étterem teraszán és hoppá eszembe jutott hogy én szombaton két órakor oda még biciklivel mentem találkozni vele és szép idő volt azután este a garay téren egy női divatáruüzlet felhúzható redőnyéhez láncoltam a bringát hogy a szomszédban kávét ihassak baszd meg ez négy teljes nap és azóta föl se tűnt eszembe se jutott hogy otthagytam fekete lovamat megkötöttem ó én alzheimeres frigid kovboj
inni fogok baszd meg mindenki ivott baszd meg jelentettem ki egy névtelen helyen szerda este ahol leonard cohent projektálták a falra fekete öltönyben kalapban énekelte a halleluját az isten itt úgy néz ki mint egy kiöregedett bérgyilkos mondtam matyinak meg azt is hogy be fogom vállalni a hajléktalanságot mert ezeket a tetves tizenkét órákat nem lehet kibírni semmivé válok láthatósági mellényemben örökre semmivé válok és alkoholista korszakomat száraz vörösborral nyitottam meg három cent pálinkával többet nem bírtunk kifizetni gods gonna cut you down követeltem egy johnny cash számot és eszembe jutott saci meg drezda és hogy mielőtt elment lelkemre kötötte tegyek valamit a sikerért és legyek már végre büszke magamra ez csak természetes bólintottam matyi meg szerzett még nekem bort igyunk az utolsó biciklim az utolsó emlékeim emlékére halleluja azután lementünk egy félelemtől hideg pincegödörbe és biliárdoztunk abban jó vagyok
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2013-10-10 16:08:05
Utolsó módosítás ideje: 2013-10-10 16:08:05
