Púp

Szenyoríta, mi a neved?
Sztereotípiának hívnak, süti le szemét,
pillái hosszúak, és elszomorodik.
Kapaszkodna szegény hol ebbe, hol abba,
száz évente egyszer újat választ, mert
érzései törékenyek... és az üveglelkűek,
hiába párnázza ki mosolyát, botlanak.
Hiába, mást szeretsz... mondja ő is
folyton, magát már rég nem szereti.
Drága Sztereotípia, Te bennem lakó,
puha párnám, s kopott vánkosomnak
tapaszd homlokodat, mert Te legalább
biztos lehetsz benne, egy vagyok Veled.
S ha mégsem, púp vagyok a hátamon.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2013-10-09 00:09:53
Utolsó módosítás ideje: 2013-10-09 00:09:53