Az erdő

Hármascsenddel vár
az erdő. Lombtengerén
szellő ringatóz.

Szűrt fények mélye;
mohák, virágok, gombák,
avarropogás.

A hűs nyugalom
hasonlót és másságot
bölcsen tolerál.

Egy széjjelfutó
bükk-levél erezeten:
az erdő maga.

Bomlás, újulás -
illatai sajátos
keveredésben.

Csillagok néznek
alá az éjszakából,
az erdő közel.

Fácán röppent fel,
száz évet előlegez
át egy másiknak.

Nem átlátható:
a messzeségben önzés
bársonya remeg.

Olyan csend, mintha
csontjaim ropognának;
az erdő szeret.

Háncskörös kötés:
fatörzsek pillanatba
zárt örökléte.

A csöndből jöttem,
csöndben élek, most
más csönd üzenget.

Gyökerek földjén
át, szűrt fények, csend,
teljes életem

Végtelent játszik,
pillanatokat ragoz
nem múló idő.

Visszaálmodás
varázsszorításában
évgyúrúk titka.

Meghitt ismertség,
ösvények, fenyves-liget.
Az erdő emlék.

Táncoló ágak,
patakon bogár úszik
levéltutajon.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2013-10-08 11:38:18
Utolsó módosítás ideje: 2013-10-08 11:38:18