Holdidő

Madách szellemének

Verséjszaka.
Madárlátta szemben
a Hold.
Csendnyelven
olvastatja magát
a Tejút.
Ritmuslejátszó tollak
nyugtalanul
vergődnek.
Fénycsattanás:
csillag
csapódik
habokba.

Kilincs nyomódik le,
az esztelen menekülés
székeket,
asztalt,
virágos állványt
feldönt,
végül
falba ütközik.

Ismeretterjesztés
a világ,
üzletek
az arcok,
árcédulák.

Gépül érzek,
fémegérrel
vallatom
a monitor
néma szavait,
s feltárulnak dolgok.
A múlt hatalma
darabokban zuhan
elém:
mennyit
elért az ember
barlanglakától
a Marsra-indulásig!

A régiek küzdelme,
felfedezései
szórakoztatnak.
A történetek
vége
sóhaj-sötét:
„Csak a vég,
csak azt tudnám
feledni.”





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2013-10-07 12:56:01
Utolsó módosítás ideje: 2013-10-07 12:56:01