Komor Zoltán : Vágójelek

Folytatódnak a Dokk estek, az eseményt a dokk.hu facebook lapján is hirdetjük.

 
2844 szerző 38800 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK


 
Új maradandokkok

Vadas Tibor: Túlélő sztori
Ocsovai Ferenc: Börtönima
Valyon László: Alkony
Kiss-Teleki Rita: magamnak egészet
Kiss-Teleki Rita: valaki
Kiss-Teleki Rita: Megtartom
Kiss-Teleki Rita: senki
Kiss-Teleki Rita: emóció
Gyurcsi - Zalán György: egyik kezével
Gyurcsi - Zalán György: lélekóra
FRISS FÓRUMOK

Vadas Tibor 1 órája
Filip Tamás 3 órája
DOKK_FAQ 17 órája
Ocsovai Ferenc 2 napja
Kiss-Teleki Rita 2 napja
Tóth János Janus 3 napja
Karaffa Gyula 5 napja
Valyon László 7 napja
Gyors & Gyilkos 9 napja
Francesco de Orellana 10 napja
Pálóczi Antal 13 napja
Cservinka Dávid 13 napja
Szilasi Katalin 15 napja
Szakállas Zsolt 17 napja
Vasi Ferenc Zoltán 19 napja
Bátai Tibor 20 napja
Farkas György 23 napja
Zsolt Szakállas 31 napja
Serfőző Attila 34 napja
Gyurcsi - Zalán György 40 napja
FRISS NAPLÓK

 Bátai Tibor 10 órája
A vádlottak padján 1 napja
fiaiéi 1 napja
Gyurcsi 1 napja
Zúzmara 2 napja
nélküled 2 napja
az univerzum szélén 4 napja
Baltazar 4 napja
ELKÉPZELHETŐ 5 napja
mix 8 napja
Paricska. Életmű 10 napja
négysorosok 11 napja
DE MI LESZ A NOVELLÁKKAL? 12 napja
Janus naplója 12 napja
Játék backstage 12 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK

Komor Zoltán
Vágójelek

szövegvágatok Antalovics Péter, Apagyi Ferenc, Komor Zoltán, Nagy Dániel, Szakállas Zsolt, Tépő Donát és Zsuponyó Gábor szavainak a felhasználásával

EGYMÁSBA GYÜMÖLCSÖZ

bemagolt tintamarcang számcímek a stégen
ötletcsordáim eltévednek a szeméttelepen – valahol ott gubbaszt lelkem is
elképzelem hogy versem vagyok és nem írom tovább a sorokat – arcom fedlapja
mögött tágul egy könyv – átsorolt közléskényszer a hiányérzetek spórái a
tányérokon – ma sincs más vacsora csak a bánatcukor
asztal itt az isten de ki az alárendelt? arcom szárnyhasadás?
– összekuszált város – súlyosulni magunktól: celluloid parittya hajít
képeket a vászonra – aszfaltban véredények
imágókon dülöngél saját elheverészhessünk
mottóim ápolnak fájdalomért
mesében csont Krisztus
ismerjünk
lány létra KORTÁRS
létezik szekta amely befogad majd engem is? bemagolt tintamarcang számcímek a stégen
barlangrajzok fénynyalábos cilinderek a sosem robotosaként faképnél
hagyom magam itt
hajlamom vermében

KÖTELEZŐ GERINCCEL

a falon csüngő tükörben felgyűrődik most az adásszünet
felhőikrák bóklásznak az égen s a fürdőszobában megreped
a kád egy hattyú súlya alatt – kigombol a nyugalom
hiteles tükörképeinket madárszárnyak viszik műtétre
a kioperált tapsgép piromkodása nyomokban istent tartalmazhat
a szívdobbanások koccintása – az életem egy búval baszogatott részeg
sokrétű mise – villamos alá lökött létöröm
a textilsuttogás mólószeánsza – a szaros vödrök a horizont felé
masíroznak – archalmazunkat szopogatják az idő habjai
szempilláinkon halak vergődnek – fiókom teli gramofon felköhögte
hegedűhúrokkal
fejünk sötét ellenesség – az álomágyúk csak a halottakat lövik
a pesszimisták
megtarthatnák maguknak a holnap titkait
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
figyelem! a tenger nem fut többé homokszínű toldalékba
az élményingovány összegabalyodott tévéantennái
pedig leszakítják a szárnyakat

MAGAM NARANCSHÉJA

a kavicsok birsalmapuhasága – micsoda látlelet vagyok magamnak
szilánkokon térdepeltetnek egy súgólyukban és füstfonalban illan
az ujjlenyomatom
napraforgók vonaglanak az űrben – isten pillantását keresik
s elhervadnak a lámpák forogva az idő spiráljában – egy közönyös klaviatúra
lehorgonyoz bennem is és gondolataimba tűzdeli betű-méregfogait
mától mindenki leszek – napzavaró tejfodrozó krémes-alkony
telefonbeszélgetésekben elmerült emberek rám boruló rezgéshulláma
vagy begyekben eltévedt busz – a lélekbe porló futószalag
az elme selymébe akadt felhők olvadó bánatcukorkái
naponta
epizódszerepben mosakszom hiszen a psziché sárhányója
folyton csak piszkos
röptetett papírsárkányok karcolják ezt a reggelt

a bútorboltban rozsdás lámpát vesz a semmittevés
s használt csillagszórók jelzik egyszerű határaim

FELEJTETT LÉPCSŐT SZÓRTOK

megkötözött bokával robbantunk ki az anyaméhből
a szobám ismét csak panaszt tesz amiért benne lakom
a szembeszél a fűrészfogak közé szorult
mi is csak a beszűrődő istenek kibicsaklott hátsókapuja vagyunk
a villanykörte lefürdi magáról a fényt s krétaport köhögnek
koponyavarrataink közé az óramutatók – micsoda spórák!
megkopnak tőle a gyöngyök – a rovarszárnyakból
ragasztott arc folyamatos kisajátítása folyik a pokolban
ott ott a sorsvektor szilánkja markodban
parazita vonás – a túl idegmetszése
szemedben a szokásos felesleg-keringő hízik
küszködnek és egymásba kapaszkodnak az örökbefogadott
javak – tudod te is hogy nézésünkkel egyszerűen meglopjuk a világot
----------------------------------------------------------
a lyukgyárak fekete számlapokat ragasztottak szemgolyónkra
egy fiókban ahol megfogantunk
egy fiókban ahol megfogantunk
mi dacos kis fekvő nyolcasok
táguló kökörcsinek – a megváltás csak paranoia
késő lenne már levágni a saját arcomat – a fénybe fordítva
látszik hogy úgyis csak egy számlap telis teli lőrésekkel

VEZEKELJEN MESSZIRE

a mosolyba mártott bilincs egy olcsókurvaszagú szobában
és egy zsebben őrzött régi sétány ahol még birtokoltuk egymást
mottóink bélbolyhain fennakadtak ismét az igazmondó szavak
a kitüntetések ürüléke veszi el étvágyunkat a vacsorától - pedig a
tányéron olvadó fényképek zamatukat vesztik hamar – talpunk már
nem is olvassa a földet – a linóleumpadlón vezetett expedíció
megszokásból téved el
------------
a rongyosbált olykor magammal azonosítom – aszfalton a barlangrajzok
az ajtók testszagával teli a nappali – ki hogy ki hogy –
bemagolt cilinderek a misztikum örökkéből – mindannyian világítunk
mindannyian auramagzatburkot világítanak
------------
szétutálva a szavakat – magányod pucér – elfolyik maradékrészed
s beléd fáradnak
az ablakok is – kedvem elpattanása – túlképzettek az árnyékok s
valaki a súgólyukban csak sikoltozik – a szavak mártott misztikum misztikum ürüléke
zamatukba fáradtak
- - csak világítunk mindannyian





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2013-10-02 13:13:43
Utolsó módosítás ideje: 2013-10-02 13:13:43


Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2024-05-30 08:23 l
2024-01-06 21:31 Sokadik
2023-07-15 16:45 Kosztolányi M. szerint
2023-07-10 12:57 Genovéva ajánlása
2022-10-13 10:07 lilis
2022-05-13 09:03 lili
2021-11-05 08:42 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
2020-09-25 22:55 furim
2019-11-21 14:36 nélküled
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2024-07-18 09:01   Új fórumbejegyzés: Vadas Tibor
2024-07-18 06:43   Új fórumbejegyzés: Filip Tamás
2024-07-17 23:27   Napló: Bátai Tibor
2024-07-17 15:29       ÚJ bírálandokk-VERS: Vadas Tibor Túlélő sztori
2024-07-17 09:25   Napló: A vádlottak padján
2024-07-17 06:59   Napló: fiaiéi
2024-07-16 22:52   Napló: fiaiéi
2024-07-16 22:41   Napló: fiaiéi
2024-07-16 20:00   Napló: Gyurcsi
2024-07-16 13:07   Napló: Gyurcsi