Komor Zoltán : Vágójelek


 
2841 szerző 39120 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Bajtai András
  A küldetés lehetetlensége
Új maradandokkok

Pataki Lili: Fényt hoz, színt visz el
Tímea Lantos: Bűneinkért
Gyurcsi - Zalán György: No. 21
Paál Marcell: Lakoma
Zsolt Szakállas: Szinkópák és védjegy
Gyurcsi - Zalán György: máté szerint
Metz Olga Sára: ez még mindig ugyanaz a víz
Szőke Imre: Bucc
Köves István: DÉLELŐTT, INDIÁN NYÁR
Pálóczi Antal: Kertben
FRISS FÓRUMOK

Serfőző Attila 1 órája
Bara Anna 1 órája
Duma György 1 órája
Misinszki Hanna 1 órája
Kosztolányi Mária 2 órája
Vadas Tibor 2 órája
Gyurcsi - Zalán György 2 órája
Tímea Lantos 3 órája
Albert Zsolt 3 órája
Ötvös Németh Edit 3 órája
Pataki Lili 3 órája
Szakállas Zsolt 9 órája
Filip Tamás 10 órája
Mórotz Krisztina 11 órája
DOKK_FAQ 12 órája
Tamási József 14 órája
Paál Marcell 15 órája
Bátai Tibor 18 órája
Metz Olga Sára 19 órája
Szilasi Katalin 21 órája
FRISS NAPLÓK

 Hetedíziglen 2 órája
Bátai Tibor 12 órája
Minimal Planet 13 órája
Conquistadores 15 órája
az univerzum szélén 1 napja
PÁLÓCZI - SZABADVERSTAN 1 napja
az utolsó alma 1 napja
nélküled 1 napja
Az amazonok rejtett zugai 1 napja
Baltazar 1 napja
Bara 1 napja
Sin 2 napja
különc 2 napja
Gyurcsi 2 napja
Dokk-verspályázat 2 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK

Komor Zoltán
Vágójelek

szövegvágatok Antalovics Péter, Apagyi Ferenc, Komor Zoltán, Nagy Dániel, Szakállas Zsolt, Tépő Donát és Zsuponyó Gábor szavainak a felhasználásával

EGYMÁSBA GYÜMÖLCSÖZ

bemagolt tintamarcang számcímek a stégen
ötletcsordáim eltévednek a szeméttelepen – valahol ott gubbaszt lelkem is
elképzelem hogy versem vagyok és nem írom tovább a sorokat – arcom fedlapja
mögött tágul egy könyv – átsorolt közléskényszer a hiányérzetek spórái a
tányérokon – ma sincs más vacsora csak a bánatcukor
asztal itt az isten de ki az alárendelt? arcom szárnyhasadás?
– összekuszált város – súlyosulni magunktól: celluloid parittya hajít
képeket a vászonra – aszfaltban véredények
imágókon dülöngél saját elheverészhessünk
mottóim ápolnak fájdalomért
mesében csont Krisztus
ismerjünk
lány létra KORTÁRS
létezik szekta amely befogad majd engem is? bemagolt tintamarcang számcímek a stégen
barlangrajzok fénynyalábos cilinderek a sosem robotosaként faképnél
hagyom magam itt
hajlamom vermében

KÖTELEZŐ GERINCCEL

a falon csüngő tükörben felgyűrődik most az adásszünet
felhőikrák bóklásznak az égen s a fürdőszobában megreped
a kád egy hattyú súlya alatt – kigombol a nyugalom
hiteles tükörképeinket madárszárnyak viszik műtétre
a kioperált tapsgép piromkodása nyomokban istent tartalmazhat
a szívdobbanások koccintása – az életem egy búval baszogatott részeg
sokrétű mise – villamos alá lökött létöröm
a textilsuttogás mólószeánsza – a szaros vödrök a horizont felé
masíroznak – archalmazunkat szopogatják az idő habjai
szempilláinkon halak vergődnek – fiókom teli gramofon felköhögte
hegedűhúrokkal
fejünk sötét ellenesség – az álomágyúk csak a halottakat lövik
a pesszimisták
megtarthatnák maguknak a holnap titkait
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
figyelem! a tenger nem fut többé homokszínű toldalékba
az élményingovány összegabalyodott tévéantennái
pedig leszakítják a szárnyakat

MAGAM NARANCSHÉJA

a kavicsok birsalmapuhasága – micsoda látlelet vagyok magamnak
szilánkokon térdepeltetnek egy súgólyukban és füstfonalban illan
az ujjlenyomatom
napraforgók vonaglanak az űrben – isten pillantását keresik
s elhervadnak a lámpák forogva az idő spiráljában – egy közönyös klaviatúra
lehorgonyoz bennem is és gondolataimba tűzdeli betű-méregfogait
mától mindenki leszek – napzavaró tejfodrozó krémes-alkony
telefonbeszélgetésekben elmerült emberek rám boruló rezgéshulláma
vagy begyekben eltévedt busz – a lélekbe porló futószalag
az elme selymébe akadt felhők olvadó bánatcukorkái
naponta
epizódszerepben mosakszom hiszen a psziché sárhányója
folyton csak piszkos
röptetett papírsárkányok karcolják ezt a reggelt

a bútorboltban rozsdás lámpát vesz a semmittevés
s használt csillagszórók jelzik egyszerű határaim

FELEJTETT LÉPCSŐT SZÓRTOK

megkötözött bokával robbantunk ki az anyaméhből
a szobám ismét csak panaszt tesz amiért benne lakom
a szembeszél a fűrészfogak közé szorult
mi is csak a beszűrődő istenek kibicsaklott hátsókapuja vagyunk
a villanykörte lefürdi magáról a fényt s krétaport köhögnek
koponyavarrataink közé az óramutatók – micsoda spórák!
megkopnak tőle a gyöngyök – a rovarszárnyakból
ragasztott arc folyamatos kisajátítása folyik a pokolban
ott ott a sorsvektor szilánkja markodban
parazita vonás – a túl idegmetszése
szemedben a szokásos felesleg-keringő hízik
küszködnek és egymásba kapaszkodnak az örökbefogadott
javak – tudod te is hogy nézésünkkel egyszerűen meglopjuk a világot
----------------------------------------------------------
a lyukgyárak fekete számlapokat ragasztottak szemgolyónkra
egy fiókban ahol megfogantunk
egy fiókban ahol megfogantunk
mi dacos kis fekvő nyolcasok
táguló kökörcsinek – a megváltás csak paranoia
késő lenne már levágni a saját arcomat – a fénybe fordítva
látszik hogy úgyis csak egy számlap telis teli lőrésekkel

VEZEKELJEN MESSZIRE

a mosolyba mártott bilincs egy olcsókurvaszagú szobában
és egy zsebben őrzött régi sétány ahol még birtokoltuk egymást
mottóink bélbolyhain fennakadtak ismét az igazmondó szavak
a kitüntetések ürüléke veszi el étvágyunkat a vacsorától - pedig a
tányéron olvadó fényképek zamatukat vesztik hamar – talpunk már
nem is olvassa a földet – a linóleumpadlón vezetett expedíció
megszokásból téved el
------------
a rongyosbált olykor magammal azonosítom – aszfalton a barlangrajzok
az ajtók testszagával teli a nappali – ki hogy ki hogy –
bemagolt cilinderek a misztikum örökkéből – mindannyian világítunk
mindannyian auramagzatburkot világítanak
------------
szétutálva a szavakat – magányod pucér – elfolyik maradékrészed
s beléd fáradnak
az ablakok is – kedvem elpattanása – túlképzettek az árnyékok s
valaki a súgólyukban csak sikoltozik – a szavak mártott misztikum misztikum ürüléke
zamatukba fáradtak
- - csak világítunk mindannyian





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2013-10-02 13:13:43
Utolsó módosítás ideje: 2013-10-02 13:13:43


Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2025-06-02 18:30 Jók
2024-05-30 08:23 l
2024-01-06 21:31 Sokadik
2023-07-15 16:45 Kosztolányi M. szerint
2023-07-10 12:57 Genovéva ajánlása
2022-10-13 10:07 lilis
2022-05-13 09:03 lili
2021-11-05 08:42 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
2020-09-25 22:55 furim
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2025-07-03 09:58   új fórumbejegyzés: Serfőző Attila
2025-07-03 09:52   új fórumbejegyzés: Bara Anna
2025-07-03 09:51   új fórumbejegyzés: Duma György
2025-07-03 09:50   Új fórumbejegyzés: Duma György
2025-07-03 09:50   új fórumbejegyzés: Misinszki Hanna
2025-07-03 09:41   új fórumbejegyzés: Bara Anna
2025-07-03 09:39   új fórumbejegyzés: Kosztolányi Mária
2025-07-03 09:36   új fórumbejegyzés: Vadas Tibor
2025-07-03 09:30   új fórumbejegyzés: Gyurcsi - Zalán György
2025-07-03 08:48   Napló: Hetedíziglen