Silvaszem hamvas homlokodon

Az égen hosszú fülű nyúl, áttetsző füle a hársvirág

és a szitakötőszárny között: szétterülnek a felhők,

míg orromba illatok gyűlnek. Furmint és az este,

keveredve. Ó, férfinak kezébe ne adj Axe-ot,

Old Spice-t, dezodorokat, érezzem csak a vad

testiség szagot. Mennyire szeretem a költészetet,

eljött, rég vártam - most tapintható,  mint az angyal

számára a Berlin felett az égben – Hemingway

könyvében -, jóféle vörösben érlelt sorok.

Játékainkba bíbor színezetet most ne úgy…

fulladjon a vágy, és bírjuk el a csodát,

mint szilvaszem nyíljon hamvas homlokon.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2013-09-17 13:01:14
Utolsó módosítás ideje: 2013-09-17 13:01:14