Szelidítőműhely

A testiségről szóló elherdált szavaimat belegyömöszölve kötöm meg batyum.

Isten veled! Ha tantrikus szólamok, szerényebb, ha csendben elvonulok.

Miről a szerelem? Nem tehet mást, áldja, szent kötelék itt vers és próza.

Gyűröm erősen homlokom, már ránc-rakott. Fejemet fogom, miért kapom?

Hallgatag félszegen hittem is, hogy háttérben vagyok, és azt lesem, amit

eltanulhatok. Rongyos ég! Paradicsom hold! Fejetlenül fordulnak tények

már szétmállott falak felé, de sivatag közepén lendület. Itt nemrég

állt még a nyár hevéből, tán csak délibáb palota volt. Tornyának ablakából

lecsillapodott szikrák hemzsegtek az éjben. Tudtuk, vagyonunk együttlétek,

feltört keservek, kifolyt bánatok, felsöpört szeszélyek, kukába szórt ideg,

nyugalmas szóváltás, melegre lehelt hideg. Kincsek voltak a tettek, sőt a

leghihetőbb szavakat kísérték el vesztőhely helyett a válaszversig, dalban

ringó kacsalábon, merengés köröket róttunk, és bújt, ki bújtatott, és élt,

ki éltetett. Rendeltetés szerint használtuk az elengedést, a várakozást, és

a meglepetések hópelyhei mindig jókor hulltak ölünkbe. Szerettünk ülni itt

a ködben, rózsaszín szemüveg volt a romantika, de akárhogy körülírtuk is,

a szelídség magas fokán már elkopott a létra, és a szög kiállt. Hát így volt…





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2013-09-17 12:57:37
Utolsó módosítás ideje: 2013-09-17 12:57:37