oó!
milyen éjszaka ez
hol bomlik az árnyból
ág-boga haj… és pirkadásig
égett feketében kövül a setét
mind rejtezik előlem
kínos eszméletvesztés e csend
mert bárgyún közelítek
tudatlanul tudatom ajtajához
szökkenni is ha mernék
cinke-módra a közeli ágig
nem bántja e fénytelen éj
szememen túli őrfedezék az
mi holnapom mosolyából kifolyó nyál
álomba száradt test vágytalan
megérzem-e vajh a mindenség
neszén zajtalanba susogó reményteli
üdvös kép-magányt szó-hajót
fekete tintával rajzolt bús homályból
kikandikál-e még a bezártság börtönének
térbe lengő leplén kinyújtózó szélteli
érinthetetlen többszörös mi fénybe érne
és mélyeim éjeim delején a hajnal is
lám futásnak eredő mint a láb
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2013-09-07 23:59:42
Utolsó módosítás ideje: 2013-09-07 23:59:42
