A BOLONDOK

Nyűg mértéktelenség
mértékegységei
nyáladzva vagy bambán
magamutogató
torz tetten ért szentek.

Csúf ellentétei
ős nyilvánvalónak,
szép hasonmásai
a látomásoknak,
mégse szellemek. Nem.

Okos állatokkal
vetélytárs oktondik
ők mind, mind ők, ők mind
esznek, isznak, vannak.
Minek is? Semminek.

És láthatatlanok
a látogatlanok,
meg látogatottak,
láthatóak ajtók,
ajtókon szellem zár.

De én láttam őket,
meg ott voltam köztük
a pár, párszor hozzám ért.
Fakírrá avattak,
mert nem sírtam semmit.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.