Összetört napok - mai krajcáros

Kopogó szemekkel kutat át minden polcot.
Már megint nem tudja összerakni a napot.
Elgurultak azok az átkozott darabok, akár
a könnycseppek, amik régen olyan könnyen
előbuktak, vagy mint  az utolsó százas a
szekrény mögötti zugban. De nincs ereje
előkotorni, hisz a szíve egyre veszettebbül
ugrál, üres gyomra megint görcsbe fáj, ahogy
a szobára települ a köd. A betűk elmosódnak,
a falak meg dűlnek-borulnak. Támasztaná de
súlyosan hajlik rá a nincsen.Törött darabjaiból
hiábavaló tervezni a napi mindent. Az utolsó
filterből összedobott teát szürcsöli. Élvezni
kellene gondolja, míg agyában zakatol, hogy
megint csak vegetáló pók a falon, és a
sarokban kesereg tovább a holnapon.
De mégis hogy rakja majd ki a napot, ha
ismét elgurultak azok az átkozott darabok.?





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2013-07-31 10:54:20
Utolsó módosítás ideje: 2013-07-31 10:54:20