Tűzhalál
Gyötrő kínban heverészek,
mint a csontig fagyott részeg,
lelkem szomorú fűz lombja,
hajlott törzsem behúzódik
ledőlt árnyékomba.
Amióta elhagytalak,
darabokra hullott a Nap,
tested sziluettje ívét
visszahajtja rám az Isten
égbe vivő hídként.
Mindegy, bűnös vagy ártatlan,
kit az angyalok áltatnak,
s vágyakozó csillag éltet,
ha belehal is, boldog, hogy
érte tűzben éghet.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2013-07-30 11:30:33
Utolsó módosítás ideje: 2013-07-30 11:30:33
