Köszöntő

Köszöntelek édesapám,
százegyéves ünnepeden!
Ilyen hetyke köszöntésért
ezegyszer bocsáss meg nekem!

Tavaly, a százévesen is
megírtam üdvözletemet,
biztosan emlékszel erre,
unalmasra sikeredett.

Most, hogy egy prímszámhoz érne
(ha élnél) az életkorod,
szívből kívánok minden jót,
mégha szíved nem is dobog!

Kemény munkával nevelted
fel három fiúgyermeked,
szigorú voltál mihozzánk,
ezt most  megköszönöm neked.

Ha rossz fát tettünk a tűzre,
megbüntettél mindhármunkat,
széles, csatos nadrágszíjjal
verted seggünket, lábunkat.

A nagy háború elsodort
Németországba, egy lapát
volt fegyvered, azzal védted
(„megbízhatatlan”), a hazát.

USA fogságába estél,
és nem a szovjetekébe,
„bűn” volt ez Magyarországon,
nem kaptál munkát „cserébe”.

Az öttagú család ezért
éhezett éppen eleget,
vagongyári munkás lettél,
gazdagodni nem lehetett

a kerékkovács szakmában,
csak élni bizonytalanul.
(A melós nem vezetéstant,
inkább egy túlélést tanul.)

A háború, nyomorúság
kikezdte az egészséged,
így élted végig a földön
az összes hatvankét éved.

Azóta harminckilenc év
pergett le ideát nekem,
te kiléptél az időből,
munkás emléked szeretem.

Nyáron mindig eszembe jutsz,
mert most van születésnapod,
biztosan figyelsz odaát,
jókívánságom hallhatod.

2013. június 2.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2013-06-12 07:05:40
Utolsó módosítás ideje: 2013-06-12 07:09:01