mea culpa

Ne mondja nekem senki, hogy a föld kerek, s én rajta megyek,
gurulva szeret kezem szilvafák alatt – (ég a földdel összefér)
hold sajtol belőlem ezerszer hallott nyögést, rianást a tavon -
mért nézel le mindent, állj meg az összetákolt padnál, ahol
nagyanyád a szárnyast forrázta le, ólban libák, tolluk, mint a fény,
olyan szépen hallgatott, tudtuk, mája MÁS dolog, virult a málna -
ráncok között mindig volt egy elnéző mosoly, a hajnal eszi előlem
a százszor levágott malac fülét, jó ember hallja a disznó sikolyát,
asszony megbecsüli a puha dunyhát és élvezi első orgazmusát
a tollak alatt, mint ahogyan a madarak, kéken-szépen közösül -
mikor gyönyörű dolgokat mondok el, attól tartok - vétkezem.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2013-06-03 12:41:00
Utolsó módosítás ideje: 2013-06-03 13:26:04