Kacsák vagyunk, még

Kacsák vagyunk most, te meg én
Az ölemben tartalak, kiskacsát a nagy
És kettőnket együtt takar be az éj
A nyakamhoz bújva szuszogsz, s én ringatlak.

Hajdan egy voltunk, most kettő
S néha féltékenyen figyelem
Hogy fedezed fel a virágot a mezőn,
Milyen szépen cseperedsz nélkülem.

Néha szomorú a gondolat
Hogy egyszer majd nagy leszel, és elmész...
De most még kiskacsa vagy, én ringatlak
S hallgatom a szuszogásod neszét.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.