'Vak dióként'
Vak dióként dióban zárva lenni
s törésre várni beh megundorodtam
(Babits: A lírikus epilógja)
körülölel csonthéjával
átutazó létezésed
kitérsz a vonalból rádvall
rendet vágysz a káosz éltet
fedezékébe a peron
kihív időről-időre
elrejt kívül önmagadon
önmagadra leskelődve
kintről-fentről figyelsz mint a
klinikai halott lelke
alant pulzál összevissza
mind ami van és lehetne
egyedül te ki úgy tűnsz fel
mint zajlásban konstans darab
dzsumbujban a rendező elv
zsákutcák közt ok-okozat
szerelvényed csonthéjába
visszaszállsz utazni végig
megkapaszkodsz nincs hiába
vég és kezdet tévhit és hit
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Publikálva: Magyar Napló, 2004/12
Kötetben: Az artista estére hazamegy (Budapest, 2006)
Kiadó: Magyar Napló
