'Vak dióként'

„Vak dióként dióban zárva lenni
s törésre várni beh megundorodtam”
(Babits: A lírikus epilógja)

körülölel csonthéjával
átutazó létezésed
kitérsz a vonalból rádvall
rendet vágysz a káosz éltet

fedezékébe a peron
kihív időről-időre
elrejt kívül önmagadon
önmagadra leskelődve

kintről-fentről figyelsz mint a
klinikai halott lelke
alant pulzál összevissza
mind ami van és lehetne

egyedül te ki úgy tűnsz fel
mint zajlásban konstans darab
dzsumbujban a rendező elv
zsákutcák közt ok-okozat

szerelvényed csonthéjába
visszaszállsz utazni végig
megkapaszkodsz – nincs hiába
vég és kezdet tévhit és hit






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: Magyar Napló, 2004/12
Kötetben: Az artista estére hazamegy (Budapest, 2006)
Kiadó: Magyar Napló