csodálata kitartott, végig

ügyeit intézte,
mikor egy óriási
élmény, - jött
és elé térdelt
(aztán cseréltek)

egészen átlényegülve
engedte,
hogy döbbenetteljes érdeklődése
megállás-nélkül vigye - képtől, képig

figyelmeztető kedves hang
zökkentette vissza a késő délutánba
(ruhatár... táska)

nem ment egyedül
élményei kísérték hazáig
és lefekvéskor álmai helyére
álmodozás költözött
fölülírva hétköznapokba süllyedt
fakó érzéseit

nem szólt rá lelkesedésére
tudta, magától is csitul
és kiegyezik a jelenével
megint





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2013-05-18 13:51:30
Utolsó módosítás ideje: 2013-05-18 13:51:30