Boldogságos

Időre béklyót vetett egy vérfolt.
Rajta a pára megült, hogy hátha
Lényegtelennek lesz majd rostája.
Kupola alatt tömjén füstje megáll,
Színes üveg mozaikon a Nap fénye átjár.

Középen az Egy,
Belül a lelke
Templomom terme.

Ledobott béklyók, öröktől így volt.
Egónak párja az időzárka.
Hiánytalannak hiányossága.
Időben vagy védtelen,
A boldogság igénytelen.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2013-05-02 09:38:22
Utolsó módosítás ideje: 2013-05-02 09:38:22