sorsomból párolgó
kihajtogattam ezt a keddet,
akár kockát laponként bontva szét,
a motort kerestem, a rendet,
egy tágabb eszme napi képletét,
oly téglát mely része a háznak,
mert nélküle minden beomlana
a lakható időt és tágabb
jövőt, melynek e kedd az ablaka,
de nem volt benne más csupán a
szerda, csütörtök péntek s így tovább,
naptár-rácsok közé bezárva
a sorsomból párolgó túlvilág.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2013-04-30 15:08:33
Utolsó módosítás ideje: 2013-04-30 15:08:33
