Sz. úr
Egy naplóbejegyzés tanúsága szerint
Sz. úr vétkezett.
Elméje "tompa" volt, és nem mosott kezet
„mindegyik” halála után.
Azt írja még, szeme sarkából
dühöngő lelkeket látott
a Dózsa György úti temetőben,
pedig oda csak szeretkezni
meg snapszerozni járt
"azzal a mozivászonszerű nővel”.
„Az üresség feltölt, és megtéveszt a sors” -
ez áll az utolsó oldalon.
Dátum, aláírás: Sz. úr.
S végül, hogy „Túl jó! Irgalom!”
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2013-04-25 20:15:47
Utolsó módosítás ideje: 2013-04-26 08:48:07
