A féltett porcelán

Egy idegen, ki becsöngetett hozzám,
beengedtem. A nappaliba kísérvén
körbenéz a szobán. Próbáltam beszélni hozzá
de ő nem figyel rám, csak néz keresztül a szobán.
Meglát egy kis dobozt, s megnézi mi az
mi benne van. Egy kis porcelán figura,
mely számomra felbecsülhetetlen, értékes.
Nézegeti, forgatja, dícsérgeti, majd
egy váratlan pillanatban, gyorsan
összetöri száz és ezer darabokra.
Továbbáll. Én próbálom az eltört
darabokat újra egy egésszé varázsolni.
De mire minden darabkát meglelek,
a összeragasztom, hosszú idő eljár fejem felett
melyet megszámolni lehetetlen.
Megjelenik egy újabb ismeretlen ember.
Az esemény újra megismétlődik.
S a kis porcelán újra eltörik,
de ezt már millió s millió darabban lelem.
Megragasztom, s úgy eldugom, hogy
többet senki nem leli, sőt nem is tudja meg
soha, hogy nekem van féltett kincsem.
A szívem.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2013-04-22 19:46:23
Utolsó módosítás ideje: 2013-04-22 19:46:23