szelidítő

percnek mondtalak zivatarízű
szélben kószáló levélnek
könnyek pásztorának szalmaláng
hevének s csak bolyongtam
abban a biztos tudatban
mi ketten ilyen fogalom nincsen
kezem a kilincsen beléptünk
s hagytam ugyanabban
a gondolatban mi ketten
engedd hogy szelidítsen
szabaddá időtlen
s a törvények térden
osztoznak e bilincsen
vad örömmel nevez
hasonlónak a képzet
Szép Koronája a Teremtésnek!
nem csak egy ártatlan
tiszta lap hagyja hogy megírjalak
ringató soraimmal tintába mártsalak
nem szomorítom a szitáló esőt
nem űzöm menekvő időd
de áldom a szótlanul érkező
csendet tenyeredben





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2013-04-20 18:33:36
Utolsó módosítás ideje: 2013-04-20 18:33:36