A kisebbik lányom most először szerelmes.
Fel is tűnik, mostanában milyen csendes.
Fekszik az ágyon, s meredten nézi a falat,
Lassan felnő, s enyém ő sem marad.
Mi a baj kérdem, s várom válaszát.
Könnyes szemmel néz, de remélem megbocsát ,
Ha tovább már nem kérdezem.
Látom rajta: ez az első , reménytelen szerelem.
