Fenn és lenn
A sorsod ez
véredből szőtt völgyek
hegygerincek csapongó ölelése
üres és terített asztal
mit érdemén mér a hit
vagy érdemtelenül
mélységek s magasságok
csillagtipró útja a végtelenbe
nincs más egyik lesújt
másik felmagasztal
A sorsod ez
külön-külön s együtt
génjeidbe vésett együttható
hogy ne feledd hol jársz
mily erő vonz s taszít
lenn felemelő égi vágyként
hogy több légy másnál
fenn ami megtart -másokért-
hogy átérezd
a lángoló föld illatát
magad alatt
ahonnan jöttél
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2013-04-16 21:37:10
Utolsó módosítás ideje: 2013-04-19 18:38:25
