Belefullunk cigányágyba,
édes orcák, tíz kölyök.
Dohányfüstből nőtt
csóré köldökök
mind.
Hajkócukban
az anyaméh muszáj-ja
ahogyan kilök
s az utcák szelébe zárja
az örökké éheznit.
Apró gyomrotok feldörög
de apátokon a szájvonal elissza.
A szemetek még buta és tiszta,
engem néz, engem
oda és vissza
,hogy
meg kell-e majd ölnötök?
