Mementó
Mint fura lázadozók, csöndes leszek én
ha zajongnak,
s ordítok ha a kínt érzem,
hogy jő a halálcsend.
Vagy már itt a halál házamban
s vége a napoknak.
és vakságnak is
és látásnak is ?
Új a világrend?
Már nem kellenek ők?
Árnyas fák és puha fészkek.
És nem kell az eső?
Nem kell könny sem keserülni.
Még a szivárvány-domb sem kell
ma az égre derülni,
mert Kálvária lett .
Mert rarta az emberi vétek
rajta a Isteni szó!
Mert rajta a testem !
Egyétek!
Bor s a kenyér!
Krisztusi jók,
mit lopnak a végnapi kínzók!
S ordítsátok hogy
Tört mécsese
volt e sötétnek!
Éji sötétnek...!.
E fény,
hogy lássatok újra,
lázadt –
rádörrent vérlángja a vaksi szemekre !
Hogy mind lássa a Jót!
Hogy tűnjön e zsarnoki álom!
S újból éljenek ők,
árnyas fák és puha fészkek!
Újból sírjon eső!
hulljon könny , hogyha a vétkek
megtörténtek e rút,
széjjeldúlt kálváriadombon,
mely neve: Föld
és mely neve Ég!
Én ma kimondom:
Érez az emberi szív!
Lázong úgy is ha kivérzett!
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2013-04-01 14:54:48
Utolsó módosítás ideje: 2013-04-01 19:48:01
