Hajó

Hajó


Más a világ, mint e világ idelenn,
mélyen az álmodozó kékszemü tenger õlén ,
mára homokra futott innen a sok csigahàz ,
s, mint öreg ember a sors végnapi partjainál
büszke hajóm lepihen végre. a roncstemetőn.

csak figyelem hogy időtlen kavics arcom alant,
s ràncai pókfonalát hogy szövi màr az idõ

senki se látja, csak én . senki se tudja mi volt
fénye mióta kopott, és hova süllyed el ő.

így van ez . így alakult. elsietett a világ
én maradok ha tudok még a kaviccsal , a part
engem ma is úgy ölel át,mint a bezárt anyaméh.
senki se látja csodám,s Istenanyám szomorú.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2013-03-20 17:34:46
Utolsó módosítás ideje: 2013-03-20 17:34:46