fordulj meg és nézz rám
itt vagyok
öblös kapualjból
árnyékom növesztem
ijesztegetlek magammal
pedig ünnepelnek
föltámadtam halottaimból:
dér lepi fejem ugyan
de a tűz
újra átjár
és meleg minden izület
bennem
csokra
dísze vagyok az életnek
csak a fejem dől
oldalt a sövényre
ne hidd hogy felejthetsz
ma megint boldogan napozok
zord hegyeim közt
