Gyermekként mindig a szekrénybe másztam.
Vittem a sámlit a bakelitekhez.
Éreztem a pokróc dohos szagát,
órákig ültem jellegtelen csendben.
Nem tudom, mit csináltam. Nem emlékszem.
Nem vittem fel mackót, sem tollat, papírt.
Nem sírtam sosem, és lehet, úgy ültem
a sötétben, hogy nem éreztem semmit.
